Budapesti fürdők II. - A Széchenyi fürdő

A Széchenyi fürdőben jártunk. Többet nem megyünk. Magyarország talán legismertebb, leghíresebb, és európai viszonylatban is az egyik legnagyobb fürdőkomplexumáról van szó. A Széchényi fürdő volt Pest első gyógyfürdője, de sajnos az 1960-ban történt változtatások óta érezhetően elhanyagolták, alapvető szükséges technológiai, üzemeltetési újítások a fürdő európai szintre történő integrálásának céljából egyáltalán nem történtek.

Undorító! - Ez a szó jutott eszembe a hozzá tartozó összes érzéssel együtt, amikor az előkészületeket követően nagy lelkesen felfedeztem az egyik "szaunát". A vendégek papuccsal ültek a padon, mindenfajta törölköző vagy lepedő nélkül izzadtak oda, ahova előtte több százan. A szag bent förtelmes volt. A csempézett, vagy mozaikkockás helyiségekbe a sok-sok évtizedekkel ezelőtt egyszerűen beleillesztett fapadok már teljesen megszívták magukat a fürdőruhákból kipárolgó gyógyvízzel, így egy sajátos, rohadó vizes ruha és bűzlő záptojás szagot kölcsönözve a helyiségnek.

no

 

Abban a minutumban kifordulva úgy döntöttem, inkább felfedezem a többit. Sajnos nem jártam sikerrel, mert hiába kerestem hagyományos száraz, esetleg elektromos kályhával működő szaunát, csak valami egészen fura módon, a padok alól felfűtött hevítő helyiségeket találtam, egymástól kizárólag a hőfokban különbözve. Mégis milyen fürdő az, ahol a legkülönfélébb kialakítású és hőfokú gyógyvizes medencék váltják egymást sorra, de a legalább 6 "melegedő helyiség" közül nincs egy normális, amely szaunaként funkcionálna?

A legtöbb európai viszonylatban is kiemelkedő magyarországi fürdőben odafigyelnek arra, hogy a vendégek számos igényét kielégítsék. Itt azonban utólagos megoldásokkal próbáltak meg változatosságot teremteni, de attól nem lesz "fényterápiás" egy helyiség, hogy a mélyen komfortzóna alatti szobába beraknak két fénycsövet.

A hevítő helyiségek közül volt egyetlen egy, amelynek a tábláján ott díszlett: hőlégkamra. Ez mindent vitt! A kicsi, ámde galériázható belmagasságú szobában a padok elé volt telepítve egy égett kamillaszagot gerjesztő szerkezet, de ami a legviccesebb volt az egészben, hogy mivel a vendégek a szerkezettől nem tudtak közlekedni, sem leülni az első padra, ezért kénytelenek voltak a második padtól kezdve felülni. És hogy másztak fel a padokra? Hát papuccsal végiggyalogoltak az első szinten, megkerülve a berendezést, majd a másodikon is! Mivel nem mindenki akart felmászkálni, ezért a többség inkább megállt az ajtó mellett, és állva szaunázott. Volt néhány vendég, aki egyszerűen csak papucsostól felállt egy magasabb padra, és úgy hevült.

Az egyik vendégtől megtudtam, hogy az alagsori részben található egy "normális" szauna is, több se kellett. A szintén hevítő-berendezéssel rendelkező hosszanti helyiségbe NEM LEHETETT BEMENNI PAPUCS NÉLKÜL! Fizikai lehetetlenség volt a tűzforró padlózaton bejutni a szaunába 3 méterrel beljebb, rajtam kívül nem is kísérelte meg senki. Itt már mindenki használt törölközőt maga alatt, de nem ám a higiénia miatt: nem lehetett leülni az égető padozatra, amely ráadásul úgy foszlott és forgácsolódott, hogy konkrétan balesetveszélyes lett volna ráülni. Borzasztó élmény volt. Senki nem gondolt még arra, hogy ki kellene cserélni? Bizony a szaunákkal törődni kell, felújításuk és tisztításuk rendszeresen szükséges, de ami bent fogadott, az már legalább 40 éve, ha nem több, pontosan ugyanolyan! A megtapasztalt "élményt" tovább rontotta a hevítés sajátos jellege miatti zaj, az a zörgő, szürcsölő-szipákoló szerkezet, amely minden egyes helyiségben zakatolt bent, tovább lehetetlenítve a szaunaélményt.

Lehet, hogy nagyon sokan felkeresik a helyet, hisz szerepel minden útikönyvben, úton-útfélen, de mégis, nem lehetne az üzemeltetésnek invesztálni egy olyan beruházásba, mely méltán tükrözné Magyarország több száz évvel ezelőtti időkben gyökerező fürdőkultúráját? Hisz minden adott! Kellemes gyógyvíz, sok-sok medence, helyenként gyönyörű kialakítás, tágas termek, hatalmas külső medencék, merülők, addicionális szolgáltatások, de bűzölgő és gusztustalan szaunák!

Lehet, hogy számos vendég nem tudja, nem ismeri az egészséges szaunázás szabályait, de hol máshol, ha nem itt kellene ezt hirdetni, és eszerint eljárni? A hevítők előtt olyan kiírás szerepelt, hogy "borotválkozni és étkezni a szaunában tilos". Ennyi, ami konkrétan a szaunázás szabályaira vonatkozott az olyan téves információk, mint a 10 perc benntartózkodás, no meg ilyenek mellett, hogy "kitágulnak a bőrpolusok (?)". Talán bele kellene foglalni a papucsmentességet, az újságolvasás, és a műanyagflakonok bevitelének, és az igen hangos, zavaró beszédnek a mellőzését is!

Budapest szívében, a Városligetben, ahol már-már több a turista, mint a magyar vendég, ahol oly sokan megfordulnak életükben legalább egyszer, Magyarország fürdőkultúrájának hírvivője, a Széchenyi-fürdő kritikán aluli állapotokat tükröz. SZAUNÁZÁSRA SEMMIKÉPPEN SEM AJÁNLOTT!

Most megyünk és tovább keressük Budapesten azt a helyet ahol szívesen szaunázunk. Talán előbb - utóbb mi is rátalálunk.